Szolidaritási adó vagy közszolgáltatási hozzájárulás – adózni fogunk a külföldi jövedelmünk után

 

Végül is mindegy mi lesz a neve. Ha ebben az országban át lehet nevezni a járulékot adónak, akkor nem tökmindegy minek hívják az új közterhet?

Tegnap este nagyon meghatódtam, még egy könnycseppet is elmorzsoltam a szemem sarkában: az a megtiszteltetés ért, hogy reagált egy minisztérium egy szimpla közgyűlési felszólalásomra. Ezért már érdemes volt csütörtökön felkelni 🙂

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/02/24/megadoztatnak_a_kulfoldi_jovedelmeket/

A legmókásabb az, hogy a minisztérium úgy cáfolta információmat és Puskás polgi’ és parli’ képviselő reagálást, hogy rögtön eloszlatta a többség azon téves álláspontját, hogy az EU tiltaná a kettős adózást. Pedig még jó, hogy nem. Ráadásul, ha van egy olyan unortodox állam, mint Magyarország, akkor még a kettős adózást kizáró államközi egyezmények is kijátszásra kerülhetnek.

És akkor fussunk is neki még egyszer, mi a terve Matolcsy környezetének. Azért nem írom, hogy magának a T. Miniszter Úrnak, mert neki sajna nincs annyi esze, hogy ilyenek kitaláljon, a környezetében lévőknek már annál inkább, igaz, nem ártana, ha valaki szűrné az ötleteléseiket, mert ha minden ötletből másnap törvény lesz, ráadásul ki is hirdetik, mivel a köztársasági elnök hivatalában elolvasás nélkül rányomja a titkárnő SP aláírás bélyegzőjét mindenre, amit Kövér Laca biciklisfutárral átküld Budára, akkor soha nem kerül le az ország a szopóágról. Azt már csak a jólértesültségem bizonyítékaként írom, hogy épp itt lenne az ideje, hogy a Magyar Narancs vagy az index beszámolna a Matolcsy minisztériumban dolgozó fiatal tehetségek között tavaly ősz óta tartó háziversenyről, hadd röhögjön az ország 🙂

Nos, az a terv, hogy aki nem fizet itthon adót, de saját maga vagy bármely családtagja közszolgáltatást akar igénybe venni (legjobb példa erre az óvoda, iskola), nem veheti igénybe, csak akkor, ha ezt a bizonyos szolidaritási adót vagy közszolgáltatási hozzájárulást megfizeti. Igaz, amennyire csak lehet, ki akarják terjeszteni, tehát keresik a megoldást arra, hogyan hajtsák be ezt a közterhet azokon is, akik nem vesznek közvetlenül igénybe állami, önkormányzati közszolgáltatást, de nyilvánvalóan Magyarországon élnek. Az az álláspontja a tervezet készítőinek, hogy pont az az EU lényege, hogy mindenki ott dolgozik, ahol akar, de vegyen részt a közteherviselésben abban az országban, ahol életvitelszerűen él (ahol született, vagy ahová letelepedett).

Szép terv, nem mondom. Csak nem tudom, mit üzen azon nyugat-magyarországi családoknak, akik a családfenntartót 15 éve csak két hetente látják, mert Németországban dolgozik. Csupán szeretett volna egy olyan életet gyermekeinek, ami neki nem adatott meg. Vagy annak a 30 évesnek, akinek esélye sem lenne egy saját otthonra, mert szakmunkásként bejelentést nélkül 200 órát dolgozva maximum százezret kapna kézbe, ha éppen nem megy csődbe a munkáltatója, ezért reggel fél négykor kelve naponta 2*2 órát utazik, hogy megkeressen óránként 9-10 eurót Bécsben ugyanazzal a tudással, amit a 405-ösben vagy a Hefelében szerzett meg.

És lehet, hogy ez a család és ez a szombathelyi fiatal is megértene sok mindent, ha valaki végre venné a fáradságot, és elmagyarázná nekik, hogy országunk vezetői 10 éve azt hazudják, hogy szárnyunk nőtt és szállunk, pedig csak zuhanunk…

A vicc az, hogy páran vettek a közös pénzünkön repülőt, mi pedig zuhanás közben mosolyogva integetünk is nekik.