Amikor először olvastam, azt hittem Hírcsárda. De nem. Magyarország, 2012.
Na, de most aztán tényleg! Agyrém a köbön! Ebben az országban mindenkit agyonnyomott a meleg?! Nemcsak hogy nyilvánosság előtt büntetlenül beszélhetnek arról kórházigazgatók, hogyha a kormányzat nem ad pénzt az egészségügyi dolgozók bérrendezésére, akkor szabályosan fogadhassanak el az orvosok, nővérek hálapénzt, hanem még július egytől kórházigazgatói utasításokkal engedélyezik is!
„Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke úgy fogalmazott, hogy a mostani humánerőforrás-krízis kellős közepén az intézményvezetők nincsenek olyan helyzetben, hogy megtiltsák a hálapénz átvételét. Ha pedig a jogalkotó megtiltja, akkor adjon pénzt az egészségügyi dolgozók bérrendezésére.” http://hvg.hu/itthon/20120621_halapenz_korhazigazgatok
Rácz Jenő, aki egyben a Magyar Kórházszövetség elnöke is, felidézte: a Munka törvénykönyvének július elsejétől hatályos szabályai szerint a hálapénz elfogadása bűncselekménynek számít, kivéve akkor, ha a munkáltató máshogy rendelkezik. http://hvg.hu/itthon/20120622_utolagos_halapenz_veszpremi_korhaz
Mit reagált minderre a bölcs Orbán-kormány:
„A hálapénz kérdését az EMMI Egészségügyért Felelős Államtitkársága komplex társadalmi jelenségként kezeli. A probléma megoldása a korszerű betegellátás egyik feladata lesz.” http://nol.hu/media/file/cimlap/2012-06-21.pdf
Hát, igen, kb ennyi fogalma van a mostani kormányzatnak – nem mintha az elmúlt 22 évben bármelyik kormány bármi érdemit is letett volna az asztalra – az egészségügyről. Pedig egy kis időt rászánva, sok érdemi anyagot elolvashatnának, például ezt: http://www.medicalonline.hu/eu_gazdasag/cikk/megint_nem_lesz_nepszavazas_a_halapenzrol
Csak nehogy az legyen a végén, hogy büszkén vállon veregetik magukat azzal, hogy „no, akkor ez is rendben, legálissá tettük a hálapénzt, ezzel meg is oldottuk az egészségügy és a bérrendezés problémáját„.
Nyilván a mostani országvezetők soha nem lesznek betegek, vagy ha mégis véletlenül, akkor nyilván Bécsben kezeltetik magukat. Vagy csak nem élnek az emberek között, így nem tudják, hogy egyre több esetben hiába akar a gyermeke, felesége, édesanyja egészségéért aggódó bármennyi pénzt is borítékban átadni annak érdekében, hogy előbb és jobb ellátást kapjon a hozzátartozója, egyáltalán nem tudják megoldani.
Ha tudnák, mi a folyik az országban, akkor lenne fogalmuk arról, hogy akinek pénze van, az most is szombat délelőtt műtteti meg magát (természetesen a szükséges, de nem komplikált beavatkozások esetén van erre „lehetőség” – nem kell mást tenni, mint befeküdni péntek este az állami kórház elkülönített szobájába, szombat reggel műtét, délután már lehet is hazamenni, persze zsebbe fizetni kell „valamennyit”, a nagyját úgyis az OEP állja), ha van éppen szabad altatóorvos, mert hát egy altatóorvos kapacitása sem végtelen, nem tud 2-3 műtőnél több között ingázni… Vagy hogy pénzt érdemes adni sok helyen, főleg a nagyobb városokban a háziorvosoknak, ha bezsúfolja az embert a rendelési idejébe, mert ha nem, akkor legközelebb majd lehet órákat várni, ha éppen nem elsiet egy sürgős hívás miatt… Vagy hogy olyan várólisták vannak a sürgősen előírt belgyógyászati vizsgálatokon, hogy a pácienseket azért fogadja az orvos a magánrendelésén, mert különben három hónap múlva sem kerülne rájuk a sor, és hiába rendelne a kórházban többet, ha hetente az OEP csak 40 vizsgálatot finanszíroz, de neki, hogy ne legyen 1-2 hónapnál hosszabb a várólista, 100-120 beteget kellene megvizsgálnia… Vagy hogy azért hagyják ott a kórházakat kitűnő orvosok, mert a terhesség alatti kötelező ultrahangos vizsgálatra a páciensek nagy száma, a kevés orvos és kevés jó ultrahangos gép miatt maximum 5-6 percük jut, miközben legalább 30 percre lenne szükség. Nem bírják a nyomást, és azt a terhet, hogy hibázhatnak…
És még lehetne folytatni a sort. De minek. Megvan a megoldás: ami eddig tiltott volt – és tagadták is létezését gőzerővel – az most kórházigazgatói engedéllyel legálissá válik.
A probléma csak az, hogy ezt követően még inkább azt fogja gondolni a megbetegedett ember – és a hozzátartozói is -, hogy tényleg pénzt kell adni ahhoz, hogy normális ellátáshoz lehessen jutni. Tehát mostantól mindenki az adózott jövedelméből, miután évtizedekig fizette maga után a TB-járulékot (a munkáltatójáról már nem is beszélve), most borítékban szinte kötelezően hozzáteszi majd hálája jeleként a „különbözetet”.
Miközben a haldokló Nyugat-Európában (copyright: O.V.) mondjuk Ausztriában – hogy közeli példát mondjak – maximum desszertet szabad adni, mert különben rászólnak az emberre: „nem tartozik semmivel, Ön ezt már kifizette”.
A Markusovszky-kórházat egy részvénytársaság működteti (az, hogy állami, nem érdekes, a hangsúly azon van, hogy gazdasági társaság). A hírek szerint még nem született meg a kórház vezetőségének döntése, hogy legális lesz-e Szombathelyen is a hálapénz elfogadása. Erősen csodálkoznék, ha egy gazdasági társaságnál jogszerűen meg lehetne csinálni, hogy nyújt a társaság egy szolgálgatást, azt igénybe veszik az emberek, és amikor elégedettségük jeleként még adnának pár tízezer vagy százezer forintot a gazdasági társaság alkalmazottjának, a cég ezt nem hogy megtiltaná, még nyilvános utasításban helyeseli is.
(Apropó szombati műtétek! Mi van azon esetekben, amikor a beteg egy atipikus szolgáltatást akar igénybe venni? Vagy abban az esetben is csupán arról lesz szó, hogy speciálisan is, de legyen megoldva az egészségügyi dolgozók béremelése?!)
Ha valaki fizetni akar, akkor fizessen a gazdasági társaságnak, a kórház pedig adjon róla számlát! Majd ezzel együtt emelje meg a dolgozói fizetését!
A számlára pedig előre rá lehetne majd nyomtatni a következő szöveget: „Tisztelt Ügyfelünk! Önt a Magyar Állam 22 éve átveri. Amit Ön befizetett járulékként, az már gyógyszerre sem elég, nemhogy szakszerű ellátásra. Munkatársaink nevében köszönjük, hogy ennek ellenére igénybe vette térítéses szolgáltatásunkat. Reméljük, a későbbiekben is ügyfeleink között üdvözölhetjük! A Kórház vezetősége„