Tarsoly elvtárs

2010 májusában Csányi Sándor megbeszélésre hívta az nb1-es klubok képviselőit annak apropóján, hogy elfogadta  a felkérést az MLSZ elnöki posztjára. Meg akarta osztani elképzeléseit az első osztályú csapatok képviselőivel, és kíváncsi volt észrevételeikre, ötleteikre.

A Haladást Kóbor Lászlóval képviseltük.

A találkozó végén kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettünk az elnöki tárgyalóban, és ekkor köszöntött rám nagy hangon a győri oligarcha nagyvállalkozó, Tarsoly Csaba: „áhh, alpolgármester elvtárs!”

Akkor még nem is tudtam, hogy egy „kolléga” üdvözölt így.

Tarsoly Csaba igazán tudhat valamit, hogy a gaz szocialisták alatt elintézte, hogy az Eto-park felépítéséhez a Magyar Fejlesztési Bank 16,9 milliárdos állami kezességvállalást adjon neki. Ezzel pont 16,9 milliárd forinttal több állami mögöttes garanciát intézett magának az emúttnyócévben, mint bárki  más az ismeretségi körömben.

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/03/06/34_milliardos_mfb-hitel_a_kozgepnek/

Majd’ 17 milliárdos állami kezességvállalással a hátunk mögött ha egyszer összeülhetnénk Zizou, Mágus, Köbüki, prospero, jro és jómagam, egy hét és rengeteg tudatmódosító elfogyasztása után sem tudnánk olyan őrült, földtől is elrugaszkodott, gazdaságilag irracionális, soha meg nem térülő beruházást kitalálni, amelyhez ne kapnánk banki finanszírozást.

Elkeserítő ez az egész belegondolva abba, hogy amikor feljutott a Hali az nb1-be, mit bűvészkedtünk, hogy összekaparjunk 30 millió forintot, hogy fel tudjuk újítani a stadiont, és ez a pénz semmire sem lett volna elég, ha nem szerelnek saját kezükkel széket a szurkolók, nem hoznak cégek festéket és nem költik páran vállalkozásaik nyereségét építőanyagra, munkabérre…

Más pedig dzsentri kisnemest játszik Győrben az állam pénzével a háta mögött…

Annál jobban, hogy miért tett feljelentést az MFB vezetése 2010-ben a kormányváltás után  a győri stadionrekonstrukció miatt is, már csak azt nem értem, miért nem hallottunk azóta sem a vizsgálatról. Valami miatt nem hallatja hangját Budai Gyula és parlamenti vizsgálóbizottságot sem rittyentettek össze a cirkusz kedvéért.

Pedig ok lenne rá…

A győri stadionrekonstrukció és bővítés (16,9 milliárd forintos MFB kitettség) elkészült, de felmerültek problémák, így például a kivitelező és a beruházó nagyjából ugyanazon cégcsoport volt.

http://inforadio.hu/hir/gazdasag/hir-444045

… csak gondolom akarat nincsen.

(A 2009-es Kósa Lajos szerint egyébként 3 milliárd forint is bőven elég lenne egy stadionépítéshez: http://www.origo.hu//sport/magyarfoci/20090826-hol-a-stadion-miert-kell-a-debrecennek-budapesten-jatszania-a.html)

Szolidaritási adó vagy közszolgáltatási hozzájárulás – adózni fogunk a külföldi jövedelmünk után

 

Végül is mindegy mi lesz a neve. Ha ebben az országban át lehet nevezni a járulékot adónak, akkor nem tökmindegy minek hívják az új közterhet?

Tegnap este nagyon meghatódtam, még egy könnycseppet is elmorzsoltam a szemem sarkában: az a megtiszteltetés ért, hogy reagált egy minisztérium egy szimpla közgyűlési felszólalásomra. Ezért már érdemes volt csütörtökön felkelni 🙂

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/02/24/megadoztatnak_a_kulfoldi_jovedelmeket/

A legmókásabb az, hogy a minisztérium úgy cáfolta információmat és Puskás polgi’ és parli’ képviselő reagálást, hogy rögtön eloszlatta a többség azon téves álláspontját, hogy az EU tiltaná a kettős adózást. Pedig még jó, hogy nem. Ráadásul, ha van egy olyan unortodox állam, mint Magyarország, akkor még a kettős adózást kizáró államközi egyezmények is kijátszásra kerülhetnek.

És akkor fussunk is neki még egyszer, mi a terve Matolcsy környezetének. Azért nem írom, hogy magának a T. Miniszter Úrnak, mert neki sajna nincs annyi esze, hogy ilyenek kitaláljon, a környezetében lévőknek már annál inkább, igaz, nem ártana, ha valaki szűrné az ötleteléseiket, mert ha minden ötletből másnap törvény lesz, ráadásul ki is hirdetik, mivel a köztársasági elnök hivatalában elolvasás nélkül rányomja a titkárnő SP aláírás bélyegzőjét mindenre, amit Kövér Laca biciklisfutárral átküld Budára, akkor soha nem kerül le az ország a szopóágról. Azt már csak a jólértesültségem bizonyítékaként írom, hogy épp itt lenne az ideje, hogy a Magyar Narancs vagy az index beszámolna a Matolcsy minisztériumban dolgozó fiatal tehetségek között tavaly ősz óta tartó háziversenyről, hadd röhögjön az ország 🙂

Nos, az a terv, hogy aki nem fizet itthon adót, de saját maga vagy bármely családtagja közszolgáltatást akar igénybe venni (legjobb példa erre az óvoda, iskola), nem veheti igénybe, csak akkor, ha ezt a bizonyos szolidaritási adót vagy közszolgáltatási hozzájárulást megfizeti. Igaz, amennyire csak lehet, ki akarják terjeszteni, tehát keresik a megoldást arra, hogyan hajtsák be ezt a közterhet azokon is, akik nem vesznek közvetlenül igénybe állami, önkormányzati közszolgáltatást, de nyilvánvalóan Magyarországon élnek. Az az álláspontja a tervezet készítőinek, hogy pont az az EU lényege, hogy mindenki ott dolgozik, ahol akar, de vegyen részt a közteherviselésben abban az országban, ahol életvitelszerűen él (ahol született, vagy ahová letelepedett).

Szép terv, nem mondom. Csak nem tudom, mit üzen azon nyugat-magyarországi családoknak, akik a családfenntartót 15 éve csak két hetente látják, mert Németországban dolgozik. Csupán szeretett volna egy olyan életet gyermekeinek, ami neki nem adatott meg. Vagy annak a 30 évesnek, akinek esélye sem lenne egy saját otthonra, mert szakmunkásként bejelentést nélkül 200 órát dolgozva maximum százezret kapna kézbe, ha éppen nem megy csődbe a munkáltatója, ezért reggel fél négykor kelve naponta 2*2 órát utazik, hogy megkeressen óránként 9-10 eurót Bécsben ugyanazzal a tudással, amit a 405-ösben vagy a Hefelében szerzett meg.

És lehet, hogy ez a család és ez a szombathelyi fiatal is megértene sok mindent, ha valaki végre venné a fáradságot, és elmagyarázná nekik, hogy országunk vezetői 10 éve azt hazudják, hogy szárnyunk nőtt és szállunk, pedig csak zuhanunk…

A vicc az, hogy páran vettek a közös pénzünkön repülőt, mi pedig zuhanás közben mosolyogva integetünk is nekik.

Furcsán Frisssül a Westindex

Mint lelkes helyi médiafogyasztó tegnap este azt vettem észre, hogy ugyanaz a cikk van az elvileg egymástól független frisss.hu-n és westindex.hu-n.

Nem tudom, mennyi a valószínűsége, hogy két újságíró pont ugyanakkor, pont ugyanazt írja egy eseményről, de számolgatás helyett inkább nézegessük a képernyőmentéseket.

frisss.hu főoldala

westindex főoldal

frisss.hu cikk (ma reggel már nem találtam, bár dr. House szerint már este sem volt fent, de igaz, ami igaz: a képernyőmentést 20:20-kor csináltam)

westindex.hu cikk

 

Ha pedig nem két újságíró írta ugyanazt, akkor van egy  javaslatom: el kellene dönteni, ki kinek dolgozik 🙂

 

Tiszta és átlátható viszonyokat az Akadémián!

 

Most már 6 éve, hogy megkeresett Artner Tamás és Horváth Sándor egy merésznek tűnő, de annál jobb ötlettel: mivel nem sikerült az Illés Béláéknak Székesfehérváron az akadémiájuk megalapítása, startoljunk rá, és csábítsuk őt és társait Szombathelyre. A segítségemet és közreműködésemet kérték, és én rögtön igent mondtam.

Mi hárman hívtuk őket Szombathelyre. A többi már történelem.

Szerencsés voltam, mert 2006 őszétől megadatott az, amiről még álmodni sem mertem soha: a város alpolgármestereként Dobány Lajos ügyvezetővel napi szinten kapcsolatot tartva részt vehettem a Haladás irányításában. Feladatunk kettős volt, vissza kellett vinni a csapatot az nb1-be, másrészről pedig combosítani kellett az utánpótlásképzést. A Haladás VSE közben átvészelte a legnehezebb éveket, és amellett, hogy feltöltötte fiatal labdarúgókkal az első csapatot, versenyeztette az alsóbb korosztályokat. A jövőkép tehát adott volt.

Artner Tamás a Haladás VSE utánpótlás vezetője volt, Horváth Sándor pedig a Lurkót irányította. Két fanatikus, eltökélt, makacs embert ismertem meg bennük, akik nem csak a saját igazukért, hanem a Haladásért, a szombathelyi labdarúgásért is „ölni volnának képesek”. Velük, az Illés Béláékkal és a Herman Ottó Szakközépiskola vezetőivel (sok köszönet Beer igazgató úrnak) alakítottuk ki azt, amit ma Illés Akadémiának hívunk.

Ezt a bevezetőt azért tartottam fontosnak leírni, hogy akinek fogalma sincs, vagy már valami miatt nem akar arra emlékezni, mit történt 5-6 évvel ezelőtt, legalább azzal legyen tisztában, miért jártatom a számat. Ha valaki, akkor én pontosan tudom, mi volt a célunk, mit miért csináltunk, és mi az a koncepció, amihez én a mai napig ragaszkodom (arról nem beszélve, hogy a résztvevők ebben egyeztek meg, és a Szombathelyi Önkormányzat képviselőtestülete ennek szellemében hozta meg döntéseit).

Az Illés Akadémia a szombathelyi labdarúgás utánpótlás képzés szerves része, nem működhet önállóan. Az Akadémia 100%-os tulajdonosa a Szombathelyi Haladás Kft. A diákok a Váci Mihály Általános Iskola és a Herman Ottó Szakközépiskola diákjai és a Haladás VSE igazolt versenyzői. Sem magánszemély, sem jogi személy nem rendelkezhet játékosok játékjogával, sem tulajdonnal, csak a Szombathelyi Haladás Kft., valamint a Szombathelyi Önkormányzat. Mondok egy példát: a szerződés is úgy köttetett anno, hogy minden fejlesztés az önkormányzatra száll át ha megszűnik az együttműködés, és senki nem kérheti ráfordításait önkormányzatunktól. Semmilyen terület nem lett eladva, elidegenítve, a föld most is városunk tulajdonában van.

Nem értettem egyet azzal, hogy Kóbor László irányításával létre lett hozva egy alapítvány, mert attól tartottam, hogy állam lesz az államban, és össze fogja zavarni a viszonyokat. Sajnos, így is lett.

Számos feszültség volt az iskolában, mert önjáróvá váltak az edzők már a legelején. Legalább 4 „békéltető” egyeztetésen voltam személyesen is jelen, mert annyira elmérgesedett a helyzet. Sajnos, többen nem fogták fel, hogy egy működő iskolába kellene beintegrálódniuk, és nem önállóan, sokszor alapvető emberi viszonyokat is megsértve kellene viselkedniük. A legdurvább helyzet akkor alakult ki, amikor egyértelmű folyamatok indultak el a Haladás VSE labdarúgó utánpótlásképzésének elsorvasztására. Sajnos, ekkortájt következett be a legrosszabb, ami bekövetkezhetett: a szombathelyi utánpótlás nevelés három kulcsszereplője végleg összeveszett. Én természetesen a Haladás VSE pártját fogtam, de mellette az Akadémiát is segíteni akartam, ezért többször személyesen győzködtem a Haladás VSE elnökségét, hogy valahogyan együtt kell működni, mert nem húzhat a két társaság két irányba. A Haladás kompromisszum kész volt: belement abba, hogy az Akadémia az eredeti kezdő 14-15 éves korosztály helyett egészen 12 éves korig „nyújtózkodjon”.

Nem igazán érettem ezzel egyet, de magamat és másokat is azzal győztem meg, hogy végül is mindenki így a Haladás VSE igazolt játékosa lesz, tehát a közösség érdeke nem sérül. A biztonság kedvéért mindenkinek ezerszer kihangsúlyoztam, hogy az Akadémia a Haladás VSE része, tehát része az egésznek, ezért tartsák be a játékszabályokat.

Nos, a mostani feszkót pont az okozza, hogy az Akadémia, pontosabban annak vezetése elfelejti betartani a játékszabályokat. Az egyik legfontosabb szabály a pénzekkel való elszámolás. A mai napig nem tudjuk, mire használták fel a kormánytól kapott 255 millió forintot. Még azt sem kapta meg az önkormányzat, hogy mire adták be az alapítvány vezetői a pályázatot. Én magam legalább vagy négyszer kértem. Dobány Lajos most hiányzik csak igazán… neki nem tudott senki mellébeszélni. Sajnos, a Haladás Kft. mostani ügyvezetője, Tóth Miklós nem tudja, vagy nem akarja a barátait kontrollálni. Pedig pont a pénzek kapcsán nincs barátság. Előbb elszámolás van, aztán lehet barátkozni.

És ha már elszámolás, további kérdéseim vannak, amire hónapok óta nem kap senki választ:

– Ad-e a kölcsön az alapítvány akadémistákat Ausztriába alsóbb osztályú csapatoknak?

– Ha igen, akkor hány főt ad most, illetve adott korábban?

– Ha igen, akkor ebből mennyi volt a bevétel, és ez hova került? Ugyanis ebből egy forint sem került a Szombathelyi Haladás Kft-be, amely történetesen az Akadémia tulajdonosa…

– Milyen jogcímen, milyen jogviszony alapján „adja kölcsönbe” az alapítvány azt a fiatal játékost, aki a Herman Ottó Szakközépiskola diákja és a Haladás VSE igazolt sportolója?

– Igaz-e, hogy a város pénzéből megépített, az iskola kezelésében lévő műfüves pályát pénzért adják kölcsönbe az alapítvány illetékesei osztrák csapatoknak?

– Igaz-e, hogy szombathelyi baráti társaságoknak valakik pénzért akarták bérbe adni a pályát? Miközben az önkormányzat szerződésben rögzítette, hogy a szombathelyiek ingyen használhatják (és nem csak a műfüvest, hanem a „külső” pályákat)…

– Igaz-e, hogy vannak olyan „akadémisták”, akikről azt mondták az alapítvány illetékesei a HVSE vezetőinek, hogy nem kell velük szerződést hosszabbítani, majd ezen játékosok valami úton módon más magyar vagy külföldi klubhoz kerültek? (Mielőtt még valaki azt mondaná, hogy vádaskodok, két fiatalról magam is tudok.)

Mosolyogva olvasom, hogy vannak „akadémista szülők”. Nincsenek akadémista szülők. Az én olvasatomban van egy szombathelyi középiskola, és ez az iskola indított 5 éve egy sporttagozatot. Az „akadémista szülők” gyermekei szombathelyi középiskolások. Csak ők nem péknek, földmérőnek, informatikusnak, gépésznek, hanem focistának tanulnak. Ha sikeresek, és válogatottak lesznek, akkor országos vagy nemzetközi „tanulmányi” versenyen érnek el sikereket. (Persze sarkítok, de talán így érhetőbb, mire gondolok.)

A szombathelyi utánpótlás képzést a szombathelyi adófizetők pénzéből tartotta életben a szombathelyi önkormányzat. A mai napig önkormányzati forrás nélkül a rendszer nem működne. Köszönettel tartozunk Illés Béláéknak, hogy saját maguk pénzét is beleadták a szombathelyi fociba. Remélem, sokáig fog tartani ez az együttműködés. A sikerei már most kézzel foghatók. Azonban a Béláék nem megváltók. Társak. Minden, ami az elmúlt 5 évben történt, az a szombathelyiek és Illés Béláék közös munkájának eredménye.

Ebből ha bárkit vagy bármit kiveszünk, az egész rendszer sérül. Mindenkire szükség van. A tehetséges fiatalra, a fanatikus szülőre, a türelmes pedagógusra, a sportszakemberre, az önkormányzatra, a befektetőre, az adófizetőkre.

Most csupán a barátság és az együttműködés próbája zajlik. El kell számolnia a közösség egy tagjának a közösség pénzével. Biztosan rendben lesz, és dolgozhatunk tovább. Együtt.

És ami a legfontosabb: hajrá Hali!

Megkapják-e az elvárt béremelést a SZOVA-nál dolgozók?

Ha már bölcs kormányunk kitalálta az elvárt béremelés intézményét (ami egyébként durván alkotmánysértő, de az AB úgy sem fog vele foglalkozni, nekik eleve életjáradékuk van, ha nem dolgoznak is, életük végéig fizetjük őket), kíváncsian várom, hogy a 100%-os önkormányzati tulajdonú városüzemeltetési cég megadja-e a magasabb bért az alacsony keresetű fizikai és szellemi dolgozóknak.

Ennek érdekében levelet írtam a vezérigazgatónak.

Aki kíváncsi arra, mennyi bér járna neki, használja ezt kalkulátort: http://adozona.hu/kalkulatorok/Netto_jovedelem_haviber_kalkulator_VZVKLC

Példa: akinek tavaly 85.000 forint volt a bruttó bére, annak most 99.400 forintos fizetést kell kapnia a SZOVA-tól.

Tisztelt Vezérigazgató Úr! 

Alulírott Dr. Czeglédy Csaba városi képviselő a munkavállalók munkabére nettó értékének megőrzéséhez szükséges elvárt béremeléssel kapcsolatban ezennel tisztelettel az alábbiakkal fordulok Önhöz.

Amint az Ön előtt is ismeretes, a 299/2011. (XII. 22.) kormányrendelet előírásainak megfelelően a 2011. november-december hónapokban bármely napon foglalkoztatott munkavállalók tekintetében a munkáltató (meghatározott szankciók kilátásba helyezése mellett) köteles a 2012. évre a munkabéreket a kormányrendelet 1. számú mellékletében meghatározott elvárt mértékben megemelni.

Ezúton kérek tájékoztatást a vonatkozó önkormányzati rendelet alapján T. Vezérigazgató Úrtól arról, hogy a SZOVA Zrt. a fenti szabályozásnak megfelelve eleget tett-e ezen munkáltatói kötelezettségének?

További tájékoztatást kérek a tekintetben is, hogy a munkabérek emelése hány munkavállalót érint a SZOVA Zrt-nél, illetve, hogy az elvárt mértékű béremelések mekkora mértékű bérköltséget jelentenek, figyelembe véve a 2011. évi CLVI. törvény 460. §-ában foglalt adókedvezmény igénybevételét is?

Kérem, tájékoztatását mind levelezőcímem (9700 Szombathely, Bartók B. krt. 37.), mind elektronikus címem (czegledy@szombathely.hu) megtenni szíveskedjen.

Szombathely, 2012. február 13.

Tisztelettel

Dr. Czeglédy Csaba

városi képviselő

Szombathelyi (!) labdarúgó akadémiát!

Megdöbbenten olvastam Kóbor László magyarázkodó mondatait a nyugat.hu-n. Kóbor elnök úr hosszasan sorolta, miért nem részesülhetett semmilyen formában a Haladás VSE labdarúgó szakosztálya – azaz szombathelyi, Vas megyei  a srácok miért nem férhetnek hozzá ahhoz a 255 millió forinthoz, amelyet a Kormány az adófizetők befizetéseiből juttatott Szombathelyre az MLSZ közvetítésével.

Pedig Kóbor elnök úr rövidebben is megfogalmazhatta volna álláspontját: nem akart adni belőle. Igen, így egyes számban. Ő így döntött, tehát nem adott. Ennyi.

Pedig az Illés Akadémia nem más, mint a szombathelyi labdarúgásutánpótlás szerves része. Része az egésznek. A Haladás a kiinduló pont és a cél. A Haladás VSE-vel szimbiózisban kellene élnie az Akadémiának, ehelyett, mint önálló valamiről beszélnek róla Szombathelyen soha nem élő személyek. És pont ez a szimbiózis teremti meg a jogalapját annak, hogy a Haladás VSE is részesülhessen az Akadémiának érkező kormányzati támogatásból. Ugyan ki tudna megkülönböztetni akadémista focistát nem akadémista focistától, miközben mindegyikük (!) a Haladás VSE igazolt játékosa. Ez az igazság, a többi csak szánalmas félrebeszélés.

A legszomorúbb az, hogy az eredeti elképzelést két lábbal tiporják az Akadémia vezetői (tisztelet a kivételnek). Nem elég, hogy éveken keresztül el akarták sorvasztani a Haladás VSE-t – amit többek között az az Artner Tamás nem hagyott, aki most sokak megelégedésére (és párak bánatára) a NagyHaladás vezetőedzője -, most már ott tartunk, hogy szombathelyi, Vas megyei fiatal tehetségek vattának, a havi 8.000 forintos tagsági díj (!) befizetésére, az osztálylétszám feltöltésére kellenek. Szégyen!

Én olyat akadémiát álmodtam (sok szombathelyi edzővel, szülővel egyetemben), amelyben szombathelyi, Vas megyei srácok fociznak, nevelődnek, fejlődnek profi körülmények között, szüleik örömére, és hozzájuk érkeznek azok az igazi tehetségek, akikkel együtt igazi csapatot alkotnak fiataljaink. Ehhez Szombathely városa, az itt élők mindent megadtak, és megadnak most is.

Én ezt akarom, ehhez ragaszkodom!

Aki pedig ezzel nem ért egyet, el is mehet. Pontosabban nem kell idejönnie! Nem fog hiányozni.

Ha pedig még egyszer meghallom, hogy egy szombathelyi srácot azzal fenyegetnek meg Szombathelyen vendégként itt tartozkodó személyek, hogyha nem áll be sorba, és nem fogja be a száját apja/anyja az ausztriai kölcsönbeadása kapcsán, akkor kirúgatják a Herman Ottó Szakközépiskolából (ami ugyebár egy szombathelyi önkormányzati iskola), durva világot csinálok! Ennyi.

Nincs pénz fűtésre a Haladásnál, mert nem utal a Haladás…

Az eszem megáll! Ilyen aztán tényleg nincs!

Tóth Miklós, a Haladás Kft. ügyvezetője nem volt hajlandó egész 2011-ben aláírni a Haladás VSE-vel a stadion és kiszolgáló helyiségek (többek között az öltözők, az irodák) bérleti szerződését.

A HVSE borzalmasan sok pénzt, évi 5 millió forintot szeretett volna kapni, azaz havi nem sokkal több, mint 400ezer forintot.

Három hete hiába kér időpontot a HVSE a Haladás ügyvezetőjétől, Tóth Miklós nem ért rá, hogy beszéljen velük. Egy emeleten vannak a klubépületben, kb 10 méterre egymástól…

A HVSE előleget szeretett volna kérni a 2011-es bérleti díjból (!!!), igen, most 2012 januárjában, mert attól tartottak, hogy elfogy a pénzük, és nem fogják tudni például a fűtésszámlát kifizetni.

Tóth Miklós szart az egészre. Elment inkább síelni.

De azok is szégyelljék magukat, akik nem utasították Tóth Miklóst. Megvárták, mi lesz.

Az lett, hogy 2012 február 3-án Szombathelyen, Nyugat-Magyarországon, 10 kilométerre  az osztrák határtól kikapcsolták a Haladás Vasutas Sport Egyesületnél a fűtést.

U.i.:

Csak egy kérdés: ha nem ad már pénzt a MÁV a létesítményfenntartásra, akkor miért nem vesszük meg már végre az ingatlanokat? Mi 3 éve 650 millióig toltuk le az árat. A mostani városvezetés nálunk biztosan ügyesebb, elintézik olcsóbban. Csak ne vesztegessük az időt!

 

Weöres és fekete

Napok óta gondolkodom, hogyan írjam meg a pénteki premierről a véleményemet úgy, hogy ne sértsem meg a színészeket és Jordán Tamást.

Szerintem, az lenne sértő, ha én, aki az egyenes, őszinte beszédet erénynek tartom, mellébeszélnék. Inkább sértsek nyers beszéddel, mint műmájerséggel.

Nagyon gyenge volt a pénteki előadás.

Szórakozni és kikapcsolódni mentem egy nagyon nehéz és fárasztó hét után, és ebből semmi nem teljesült. A szóviccek és gyerekes fordulatok nem szórakoztatnak, a vontatott előadás pedig fáraszt.

És hiányzott valami. Hiányzott a szemek csillogása. Hiányzott az önfeledt játék. Ott valami nem működik rendesen, ahol már sírni és nevetni sem tudnak őszintén a színészek. Valami mintha megváltozott volna az utóbbi egy évben. Valami mintha tipikus magyar történetté válna.

Lehet, hogy túl vannak hajszolva a színészek, nem tudom. De az biztos, hogy a fáradság, a hajszoltság nem magyarázza azt a kiszólást, amit nem tudom hányan hallottunk meg. Az amazon királynő megjegyezte, hogy nem kell senkinek a színház…

Szomorú vagyok, hogy egy álom nem úgy valósul meg, ahogyan páran szerettük volna. A szombathelyi színház egy műhely lehetett volna. Ahol fiatal színészek és  rendezők próbálgatják erejüket, ahol tapasztalt színészek átadják tudásukat, és elkápráztatnak bennünket tehetségükkel, egy modern és egyben klasszikus színház. Műhely és agóra.

A városnak meg el kellene azon gondolkodnia, mennyi ideig csináljuk még azt az őrültséget, hogy csak faragunk, faragunk, fűnyíróelven csökkentjük a költségvetését az intézményeinknek. Így aztán minden intézményünk sorvad, haldoklik. Szakmai munkát egyre lehetetlenebb ilyen körülmények között végezni.

A szombathelyieknek pedig el kellene dönteniük, mit akarnak. Ha egy működő várost szeretnének, kellene egy új helyi társadalmi szerződés. Ha nem történik semmi, akkor városunk megszűnik Szombathelynek lenni. Egy sima, eszköz és épületkezelő város lesz a több tucatból.

Én Szombathelyt szeretnénk, nem egy tizenkettő egy tucat várost!