Engem is nagy boldogsággal töltött el, hogy a határok nélküli Európa végre kézzelfoghatóvá, láthatóvá vált, ugyanis most fordult elő először a XXI. században, hogy saját nemzeti ünnepünkre más ország polgárai szervezetten ideutaznak, és velünk együtt emlékeznek a bátrakról, a közös hőseinkről.
Ugyanis, mint ahogy arra mindenki figyelmét felhívták, lengyel barátaink a saját és egyben a mi hősünket, Józef Zachariasz Bemet, azaz Bem Józsefet jöttek ünnepelni fővárosunkba. Természetesen, csak teljesen véletlenül keveredtek el a Bem szobortól egészen a Kossuth térig, és ha már ott jártak, meghallgatták a magyar-lengyel kettős állampolgár miniszterelnök ünnepi beszédét is, ami természetesen maga a szónok előadásában két nyelven szólt.
(Bár, ahogy olvasom az irodalmat, kissé nehézkesen közelített egy időben az erősen katolikus lengyel társadalom egy része Bemhez, aki muszlimként halt meg, ezért aztán hamvait a keresztény lengyel földben nem is tudták eltemetni.)
Az eseményeken felbuzdulva már most kezdeményezem, hogy jövőre hívjuk meg osztrák és német testvéreinket is március 15-én velünk ünnepelni, de ne feledkezzünk meg a szerb és horvát, valamint örmény testvéreinkről se. Itt a helyük mellettünk. 100 év után kezdjünk el újra hozzászokni ahhoz, hogy az első világháború előtti határok nélküli Európa mit is jelent. Értelmezzük újra a nemzetek közötti, pontosabban a népek közötti barátságot. Ha nem lehetne a magyar viszonyok miatt félreérteni, még azt is mondanám: éljen a XXI. századi internacionalizmus! 🙂
Mert milyen szép és nemes is volt a XIX. század, amikor magyar, osztrák, német, szerb, horvát, lengyel és örmény együtt harcolt a zsarnok elnyomás ellen.
Például Magyarországon 1848-49-ben.
Aki nem hiszi, járjon utána!
🙂