… de mi mást is várnák egy vén komcsitól.
Azért az valahol a legalja, amikor a belügyminiszter jobb híján az úton rekedt autósokat hibáztatja. Természetesen senki nem felelős a katasztrófavédelem összeomlásáért és a kialakult helyzetért, csak a hó és az emberek. No meg a szél.
Csak a szél. Csak az ne lett volna. Ha nem fújt volna olyan erősen, akkor nem égett volna, mint a Reichstag az egész katasztrófavédelem és a belügyi vezetés.
Alkalmatlan bohócok, Pintérrel és Bakondival az élen. Most lehetett volna bizonyítani. Ehelyett elindult a mutogatás, a magyarázkodás, a hazudozás. Ebben világbajnokok vagyunk. Az sms küldésről már nem is beszélve… Amit én például péntek este kaptam meg.
bohócok egymás között
Mert mi történt: napok óta lehetett tudni, hogy lesz havazás lesz 14-15-én, majd viharos szél. Bár a március már a tavaszi évszakhoz tartozik, de attól még talán nem az évszázad eseménye, ha esik egy kis hó, és társul hozzá viharos szél.
Én mindezek tudtával indultam feleségemmel Budapestre csütörtök délelőtt. 4 óra alatt értünk fel, és hatkor indultunk vissza. Közben végig követtem az eseményeket és a felhívásokat, ezért döntöttem úgy, hogy nem indulok az M7-es irányába, és nem megyek a 8-asnak sem. Mivel csupán a szokásos riogatás hangzott el (akinek nem muszáj, ne üljön autóba), semmi nem tartott vissza, hogy elinduljunk Szombathelyre. Ennek magyarázata rendkívül egyszerű: két gyermekünk várt bennünket haza. Tehát nem buli, síelés, vakáció, egyebek, hanem két szombathelyi felnőtt sietett gyermekeihez.
Az autóban volt háromnegyed tank üzemanyag, téli gumi, hólánc, inni- és ennivaló, vízhatlan ruha, bakancs, takaró. Tehát fel voltam arra készülve, hogy ha extrém lassan is halad a forgalom, illetve ha elakadunk valahol valamennyi időre, akkor nekünk abból problémánk ne legyen.
Hat órakor semmi olyat nem hallottam a hírekben, hogy le van zárva az M1, vagy hogy 30 kilométeres sor áll rajta. Először Bicskénél akadtunk el, kb fél hét előtt. Az emelkedőn két kamion és egy kisteherautó csúszott meg, így menteni kellett őket. Bár három sorban álltak az autók, köztük kamionok is, amik állítólag már csütörtök délelőtt óta nem mehettek volna fel az autópályára, a bicskei tűzoltók mégis elfértek, mert az autók egymástól elhúzódva, gyakorlatilag egy negyedik sort teremtve elengedték őket. A tűzoltók a sor elején állókat (köztük engem is) kértek meg, hogy tartsuk fel a sort, mert más ebben segíteni nem tud! Tehát mi civilek feltartottuk a többi autóst, akik türelmesen „engedelmeskedtek” a kérésnek. Egy rendőr jött csak megkérdezni, hogy miért áll a sor, mert nem értek el senkit, és nem tudják, mi a helyzet. Miután beszélt az tűzoltókkal, elment.
a képen látszik, hogy mi álltunk elöl Bicskénél, mögöttünk pedig sor – ez a kép 19 órakor készült
Este nyolckor végeztek a mentéssel, majd továbbengedtek bennünket, azaz több száz autóst; csak a kamionoknak kellett maradniuk. Megkérdeztem az egyik tűzoltót, hogy mehetünk-e tovább, rendben van-e apálya, mire azt felelte, hogy Tatabányáig biztosan. A további útszakaszról nincs információja. Így aztán továbbmentünk. Az autópálya sem Tatabányánál, sem Tatán nem volt lezárva, így mentünk tovább egészen kb a 70-es kilométer szelvényig. Ott állt a sor. Kb 3 kilométert még tudtam menni előre két óra alatt, de végleg megrekedtünk a 73-as szelvénynél. Az éjszakát és a másnap délelőttöt ott töltöttük.
Tény: ha az illetékesek képben lettek volna, akkor a bicskei sort tovább nem engedik, vagy legalább lezárják Tatabányánál az autópályát, így vagy visszafordulhatott volna, aki akar, vagy megszállt volna Tatabányán és környékén. Ehelyett több ezer ember az autópályán éjszakázott!
Hajnali kettőkor hívtam először a katasztrófavédelmet (0634512070, 4-es mellék), hogy mit csinálnak, mert ha semmit, akkor ebből nagy baj lesz. El fog fogyni az üzemanyaga az embereknek, és meg fognak fagyni. Ekkor már sokan idegesek voltak, senki nem ért el senkit, a rádióban sem mondtak be semmit, a Class FM-en ismételték csak a híreket. Mínusz 5 fok volt. Elmondta az ügyeletes, hogy most gondolják át, mit tegyenek. Lehet, hogy át fogják vágni a szalagkorlátot, de még nem biztos. Azt mondták, pár órán belül érkezik a segítség, jönnek a melegedő-buszok, hoznak ételt, italt. Háromnegyed ötkor hívtam őket újra, hogy mi a pálya, mert az ígért segítségből még semmit nem láttunk. Válasz: spóroljunk az üzemanyaggal, reggelig semmi nem lesz, minden út járhatatlan, amíg ilyen marad az idő, változás nem lesz.
A melegedő-buszok 11-kor érkeztek meg (kb 15 Volán buszt számoltam), de nem hoztak vizet és ételt, mert nekik senki nem mondta, hogy pakoljanak fel ilyet. Az egyik rosszul lévő nőhöz a mentő csak ekkor érkezett meg, miközben a szembejövő sáv járható volt takarítás nélkül is. Az első katonai járművet 10 órakor láttuk, a TEK-es bohócok pedig 13 óra után tűntek fel. A szalagkorlát átvágásáról megbízható hírt úgy 10 körül kaptuk meg. Ezt követően még eltelt 5 óra, míg elértük azt a részt, ahol át volt vágva a korlát.
reggel hatkor készült képen látszik, hogy szembejövő sáv járható – innen kellett volna megközelíteni a „fogságba” esetteket
Az első önkéntes – hálás köszönet neki – 13 óra körül ért oda hozzánk, teát hozott. Éjféltől másnap 14 óráig egyetlen hivatásos sem jött oda hozzánk, se senkihez, hogy rendben van-e minden, van-e szükség bármire is. Se üzemanyag, se ivóvíz, se semmi. És ez a lényeg: mert alakulhat ki olyan helyzet, hogy autósok ezrei kerülnek az autópálya fogságába, de ez elfogadhatatlan, hogy a katasztrófavédelem nem jut el az emberekhez úgy, hogy közben az autópálya másik fele járható. Száguldoztak is rajta a rendőrautók meg a tekesek rendesen…
egy úgynevezett melegedő-busz, amiből nem szállt ki senki, nem hozott semmit, elvinni nem vitt el senkit, és át kellett mászni a szalagkorláton, és át kellett menni a szembejövő sávokon a megközelítéséhez (közben volt szemből forgalom)
Szervezetlenség. Káosz. Összeomlás. 2013 Magyarország.
Mit lehetett volna tenni?
A kamion-stop, autósok szűrése, mint például Ausztriában, azaz a nyári gumival felszerelt autók visszafordítása, folyamatos híradás, például a dugóról, mert ebben az esetben én eleve az M6-nak mentem volna (és még sokan mások), alternatív útvonalak biztosítása, a rádió arra használása, amire való, azaz bemondani rajta az aktuális híreket félóránként, Kossuth Rádió vészcsatornává alakítása, azonnali intézkedés, az autópályán rekedtek egyesével való felkeresése, gyermekek, idősek kimentése, kisebb csoportok szervezése, a csoportvezetővel való kapcsolattartás, ivóvíz, étel eljuttatása, és még sorolhatnám. (És basszus nem sms küldése a lemerült mobilokra, mert hát ugye az úton rekedt emberek többségének reggelre lemerült a mobilja, vagy eleve nem volt hálózat a tornyok leterheltsége miatt, illetve aki kicsit is képben van, pontosan tudja, hogy a szlovák határ közelsége miatt, pont a 73-75-ös kilométer szelvény közelében extrém rossz a térerő, tehát ezt a körülményt is értékelni kellett volna… vagy az sms az ország lakosságának úton nem lévő részének szólt, hogy a kormány a helyén van, urai a helyzetnek, és lám-lám, még smst is küldenek…?!)
Az, hogy mekkora káosz volt az országban, jól mutatja, hogy bár az M6 jól járható volt Paksig, de utána négyszer kellett visszafordulnom, és új utat keresnem, mert hótorlaszok voltak, vagy eleve lezárt útszakaszok, így aztán Tolna, Szekszárd, Tamási útvonalon közlekedve tudtam este fél kilenckor Siófokra érni. Ez 4 és fél órába került az M0-tól számítva. Közben mindenki mást mondott: a rádió, a közútkezelő és a rendőrök egymástól eltérő információkat adtak át. És kik tudták legjobban: a forgalmat irányító rendőrök. Rájuk hagyatkozva tudtam Siófokot elérni. Maximális riszpekt nekik!
így nézett ki a 6-os út péntek késő délután
Lehet most ujjal mutogatni az autósokra, akik mi a francnak indultak el, no de az csak méltányolható, hogy szülők haza akarnak sietni gyermekeikhez. Ha lett volna normális tájékoztatás, akkor már csütörtök este az M6-on indulok el, és délről közelítem meg Szombathelyt, és ez esetben nem kellett volna az egész éjszakát az autópályán töltenünk. Ahol egyébként az emberek emberként viselkedtek, és ezt nagyon jó volt látni. A kamionos cigit és ételt osztott, az emberek körbejárták a közelükben álló autókat is, hogy rendben van-e minden, megkérdeztük egymást, tudunk-e bármiben is segíteni. Csak éppen úgy telt el az éjszaka és a reggel, hogy az illetékeseknek nem esett le, hogy több ezer ember az utakon ragadt, és senki nem gondoskodik róluk.
Ez cserbenhagyás, kedves Pintér Sándor. Ízlelgesse nyugodtan csak a szót. Ön cserbenhagyott több ezer embert. És bármit is mond, ezek az emberek és hozzátartozóik pontosan tudják: ön hazudik.
