Ki tudja, meddig fogja tartani magát. Élsportoló volt, tehát küzdeni biztosan megtanult. Azonban ez a jövő hónapban már 70 éves ember biztosan rá fog menni erre az egész hajcihőre. Ha ez egészsége nem is, de az élete biztosan. Talán nem ezt érdemelné… nyugodt, békés öregkora már nem lesz.
Nem akarok Schmitt saját felelősségével foglalkozni – megtette ezt már a fél ország -, engem az érdekel, hol van a családja ilyenkor? Akiknek átlag feletti életet biztosított, akik nyertesei voltak a családfő sikereinek, karrierjének? Miért nem szólnak neki: „hagyd, ez nem ér ennyit!” Mint amikor Indy nyújtózkodott a Grál-serlegért a szakadék szélén apja kezébe kapaszkodva…
Mindig kell lennie egy szerető embernek, akit semmi más nem érdekel, csak annak az embernek az élete, akinek a kezét fogja.
Ugyanis az egyértelmű, hogy Schmitt kire nem számíthat: a miniszterelnökre.
Orbán, aki a köztársasági elnök Schmitt Pált teremtette – és ezért hatalmas felelősséggel bír -, még ebben a helyzetben is hiú és önző emberként viselkedik. Számító és ravasz, és rutinosan ismét hallgatott túlélési ösztönére.
Mert mi történt volna, ha hagyta volna lemondani? Jött volna egy konszenzusos, vagy ha nem is az egész ország által üdvözölt, de legalább a konzervatív érzelmű magyarok többsége által elfogadható, köztiszteletben álló személy. Aki aztán rögvest népszerűbb lett volna, mint maga a miniszterelnök, akit fogadtak volna mindenhol Európában, aki előtt megnyílnának az Orbán előtt bezárt ajtók. Aki talán lépéseket tenne, és nem csak dumálna az összefogásról, a nemzeti minimumról. Nem a múltjából élne, hanem a jelenéből. És nem a saját sorsa érdekelné, hanem a nemzet jövője.
Az új köztársasági elnök körül új erőtér teremtődne, és hamar ellenpólusává válna – persze akaratán kívül – az ország egyik legkártékonyabb emberének.
A miniszterelnök nem barátként, nem szerető testvérként adott tanácsot. A saját számító érdeke vezérelte. Tévedés azt hinni, hogy Schmitt makacsolta meg magát! Orbán nem engedi lemondani, és már építik is sajtósai, marketing gurujai az önjáró, befolyásolhatatlan és ezért még a kormányfő által sem „sérthető” elnökről szóló városi legendát.
Schmitt most még azt hiszi, hogy Orbán fogja a kezét. Pedig dehogy! Elengedte.
Hadd zuhanjon. Addig is róla szólnak a hírek, nem másról.