Most már 6 éve, hogy megkeresett Artner Tamás és Horváth Sándor egy merésznek tűnő, de annál jobb ötlettel: mivel nem sikerült az Illés Béláéknak Székesfehérváron az akadémiájuk megalapítása, startoljunk rá, és csábítsuk őt és társait Szombathelyre. A segítségemet és közreműködésemet kérték, és én rögtön igent mondtam.
Mi hárman hívtuk őket Szombathelyre. A többi már történelem.
Szerencsés voltam, mert 2006 őszétől megadatott az, amiről még álmodni sem mertem soha: a város alpolgármestereként Dobány Lajos ügyvezetővel napi szinten kapcsolatot tartva részt vehettem a Haladás irányításában. Feladatunk kettős volt, vissza kellett vinni a csapatot az nb1-be, másrészről pedig combosítani kellett az utánpótlásképzést. A Haladás VSE közben átvészelte a legnehezebb éveket, és amellett, hogy feltöltötte fiatal labdarúgókkal az első csapatot, versenyeztette az alsóbb korosztályokat. A jövőkép tehát adott volt.
Artner Tamás a Haladás VSE utánpótlás vezetője volt, Horváth Sándor pedig a Lurkót irányította. Két fanatikus, eltökélt, makacs embert ismertem meg bennük, akik nem csak a saját igazukért, hanem a Haladásért, a szombathelyi labdarúgásért is „ölni volnának képesek”. Velük, az Illés Béláékkal és a Herman Ottó Szakközépiskola vezetőivel (sok köszönet Beer igazgató úrnak) alakítottuk ki azt, amit ma Illés Akadémiának hívunk.
Ezt a bevezetőt azért tartottam fontosnak leírni, hogy akinek fogalma sincs, vagy már valami miatt nem akar arra emlékezni, mit történt 5-6 évvel ezelőtt, legalább azzal legyen tisztában, miért jártatom a számat. Ha valaki, akkor én pontosan tudom, mi volt a célunk, mit miért csináltunk, és mi az a koncepció, amihez én a mai napig ragaszkodom (arról nem beszélve, hogy a résztvevők ebben egyeztek meg, és a Szombathelyi Önkormányzat képviselőtestülete ennek szellemében hozta meg döntéseit).
Az Illés Akadémia a szombathelyi labdarúgás utánpótlás képzés szerves része, nem működhet önállóan. Az Akadémia 100%-os tulajdonosa a Szombathelyi Haladás Kft. A diákok a Váci Mihály Általános Iskola és a Herman Ottó Szakközépiskola diákjai és a Haladás VSE igazolt versenyzői. Sem magánszemély, sem jogi személy nem rendelkezhet játékosok játékjogával, sem tulajdonnal, csak a Szombathelyi Haladás Kft., valamint a Szombathelyi Önkormányzat. Mondok egy példát: a szerződés is úgy köttetett anno, hogy minden fejlesztés az önkormányzatra száll át ha megszűnik az együttműködés, és senki nem kérheti ráfordításait önkormányzatunktól. Semmilyen terület nem lett eladva, elidegenítve, a föld most is városunk tulajdonában van.
Nem értettem egyet azzal, hogy Kóbor László irányításával létre lett hozva egy alapítvány, mert attól tartottam, hogy állam lesz az államban, és össze fogja zavarni a viszonyokat. Sajnos, így is lett.
Számos feszültség volt az iskolában, mert önjáróvá váltak az edzők már a legelején. Legalább 4 „békéltető” egyeztetésen voltam személyesen is jelen, mert annyira elmérgesedett a helyzet. Sajnos, többen nem fogták fel, hogy egy működő iskolába kellene beintegrálódniuk, és nem önállóan, sokszor alapvető emberi viszonyokat is megsértve kellene viselkedniük. A legdurvább helyzet akkor alakult ki, amikor egyértelmű folyamatok indultak el a Haladás VSE labdarúgó utánpótlásképzésének elsorvasztására. Sajnos, ekkortájt következett be a legrosszabb, ami bekövetkezhetett: a szombathelyi utánpótlás nevelés három kulcsszereplője végleg összeveszett. Én természetesen a Haladás VSE pártját fogtam, de mellette az Akadémiát is segíteni akartam, ezért többször személyesen győzködtem a Haladás VSE elnökségét, hogy valahogyan együtt kell működni, mert nem húzhat a két társaság két irányba. A Haladás kompromisszum kész volt: belement abba, hogy az Akadémia az eredeti kezdő 14-15 éves korosztály helyett egészen 12 éves korig „nyújtózkodjon”.
Nem igazán érettem ezzel egyet, de magamat és másokat is azzal győztem meg, hogy végül is mindenki így a Haladás VSE igazolt játékosa lesz, tehát a közösség érdeke nem sérül. A biztonság kedvéért mindenkinek ezerszer kihangsúlyoztam, hogy az Akadémia a Haladás VSE része, tehát része az egésznek, ezért tartsák be a játékszabályokat.
Nos, a mostani feszkót pont az okozza, hogy az Akadémia, pontosabban annak vezetése elfelejti betartani a játékszabályokat. Az egyik legfontosabb szabály a pénzekkel való elszámolás. A mai napig nem tudjuk, mire használták fel a kormánytól kapott 255 millió forintot. Még azt sem kapta meg az önkormányzat, hogy mire adták be az alapítvány vezetői a pályázatot. Én magam legalább vagy négyszer kértem. Dobány Lajos most hiányzik csak igazán… neki nem tudott senki mellébeszélni. Sajnos, a Haladás Kft. mostani ügyvezetője, Tóth Miklós nem tudja, vagy nem akarja a barátait kontrollálni. Pedig pont a pénzek kapcsán nincs barátság. Előbb elszámolás van, aztán lehet barátkozni.
És ha már elszámolás, további kérdéseim vannak, amire hónapok óta nem kap senki választ:
– Ad-e a kölcsön az alapítvány akadémistákat Ausztriába alsóbb osztályú csapatoknak?
– Ha igen, akkor hány főt ad most, illetve adott korábban?
– Ha igen, akkor ebből mennyi volt a bevétel, és ez hova került? Ugyanis ebből egy forint sem került a Szombathelyi Haladás Kft-be, amely történetesen az Akadémia tulajdonosa…
– Milyen jogcímen, milyen jogviszony alapján „adja kölcsönbe” az alapítvány azt a fiatal játékost, aki a Herman Ottó Szakközépiskola diákja és a Haladás VSE igazolt sportolója?
– Igaz-e, hogy a város pénzéből megépített, az iskola kezelésében lévő műfüves pályát pénzért adják kölcsönbe az alapítvány illetékesei osztrák csapatoknak?
– Igaz-e, hogy szombathelyi baráti társaságoknak valakik pénzért akarták bérbe adni a pályát? Miközben az önkormányzat szerződésben rögzítette, hogy a szombathelyiek ingyen használhatják (és nem csak a műfüvest, hanem a „külső” pályákat)…
– Igaz-e, hogy vannak olyan „akadémisták”, akikről azt mondták az alapítvány illetékesei a HVSE vezetőinek, hogy nem kell velük szerződést hosszabbítani, majd ezen játékosok valami úton módon más magyar vagy külföldi klubhoz kerültek? (Mielőtt még valaki azt mondaná, hogy vádaskodok, két fiatalról magam is tudok.)
Mosolyogva olvasom, hogy vannak „akadémista szülők”. Nincsenek akadémista szülők. Az én olvasatomban van egy szombathelyi középiskola, és ez az iskola indított 5 éve egy sporttagozatot. Az „akadémista szülők” gyermekei szombathelyi középiskolások. Csak ők nem péknek, földmérőnek, informatikusnak, gépésznek, hanem focistának tanulnak. Ha sikeresek, és válogatottak lesznek, akkor országos vagy nemzetközi „tanulmányi” versenyen érnek el sikereket. (Persze sarkítok, de talán így érhetőbb, mire gondolok.)
A szombathelyi utánpótlás képzést a szombathelyi adófizetők pénzéből tartotta életben a szombathelyi önkormányzat. A mai napig önkormányzati forrás nélkül a rendszer nem működne. Köszönettel tartozunk Illés Béláéknak, hogy saját maguk pénzét is beleadták a szombathelyi fociba. Remélem, sokáig fog tartani ez az együttműködés. A sikerei már most kézzel foghatók. Azonban a Béláék nem megváltók. Társak. Minden, ami az elmúlt 5 évben történt, az a szombathelyiek és Illés Béláék közös munkájának eredménye.
Ebből ha bárkit vagy bármit kiveszünk, az egész rendszer sérül. Mindenkire szükség van. A tehetséges fiatalra, a fanatikus szülőre, a türelmes pedagógusra, a sportszakemberre, az önkormányzatra, a befektetőre, az adófizetőkre.
Most csupán a barátság és az együttműködés próbája zajlik. El kell számolnia a közösség egy tagjának a közösség pénzével. Biztosan rendben lesz, és dolgozhatunk tovább. Együtt.
És ami a legfontosabb: hajrá Hali!
westindex.hu cikk
