1957 és 2012

A magyar ember nem változik. Ugyanúgy befolyásolható most, mint mondjuk 55 éve. Vagy 70 éve, vagy 90. Mindegy.
Már csak ezért is megérdemeljük a sorsunkat…

1956 október 23-án a magyar nép spontán módon fellázadt az elnyomás ellen. Majd magyar gyilkolt magyart, majd a magyarok egyik része orosz tankokkal tiportatta el a másik részét…

Tessék:

http://www.fszek.hu/56/Tematikus_HTM_ek/Egyeb_HTM_ek/Elesettek.htm

Gondolom, Kádár János bűnös szerepét nem kell részleteznem.

Majd fél év múlva hála a hiteles kormánypárti sajtónak és az állampárt kiváló szervezőinek:

http://www.youtube.com/watch?v=Hh30TEKatkk

A kutatók több százezerre teszik a résztvevők számát.
Kádár félmillió emberről beszélt. A pártsajtó 1 millió főre tette a Hősök terén felvonulók számát.

A Belügyminisztérium szerint emberemlékezet óta nem vett részt ennyi ember Budapesten egy felvonuláson. Közel 400.000 ember ünnepelt együtt békésen, atrocitás nélkül Kádár Jánossal…
(ez a rész irónia a részemről, mielőtt még valaki a forrást kérné)

Ha ez a fotó most készülne, akkor Kádár mellett az emelvényen ott lenne Széles, Bencsik, Bayer és a többiek. És elégedetten mosolyognának.
http://index.hu/cikkepek/0704/belfold/kadar1.jpg

Éljen a Fidesz fantázianevű dolgozók és munkások pártja!

Azon pedig már az arcizmunk sem rezdül meg, hogy nyilvánvalóan a sok-sok ellopott pénzből most éppen buszokat és szervezőket finanszíroztak .. valakik … hogy aztán még több pénzt ellophassanak.

Még egy ideig.

Magyarország … én így szeretlek!

(1957 májusi eseményeket nagyon jól feldolgozó index-cikk: http://index.hu/belfold/maj156070430/)

A hazáról és államról (Márai Sándor)

Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: “Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat.” A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstől-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is. Hazaszeretetre nem tudlak megtanítani: őrült az, aki önmagát tagadja. Hazád a történelmi méretekben megnagyított és időtlenített személyiség. A haza a végzet, személyesen is. Nem fontos, “szereted”-e, vagy sem. Egyek vagytok. De úgy látom és tapasztalom, hogy te – szóval, ünnepélyesen, írásban és a dobogókon – inkább az államszeretetről teszel bizonyságot és hitvallást. A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret. A haza csak van. De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha – férfiasan, kidüllesztett mellel – megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot, akkor is, ha kerékbe törnek. Általában nem törik ezért kerékbe az embert. Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.
/Füves könyv/

Pár gondolat a Haladásról

(többen kérték, hogy tegyem fel a blogra, amit a Hali-fórumban írtam, mert olyanokat is érdekelhet, akik nem rendszeres fórum olvasók)

Az éremnek mindig három oldala van. A fórumban általában csak kettőről szokott szó esni – szurkolók szemszöge, tulajdonosok szemszöge. A korrektség kedvéért hadd írjak pár sort arról, amiről kevésbé szoktunk beszélni. Már csak azért is, mert a félig töltött pohár félig tele van!

Nem sokon múlt, hogy ne szűnjön meg az elsőosztályú labdarúgás Szombathelyen. Szerencsére a Haladás Szombathelyen közügy, így pár fanatikus és egy-két a helyzet magaslatán álló döntéshozó megoldotta, hogyha nem is az elsőosztályban, de a másodosztályban elindulhattunk.

Ha a szokásos magyar balfaszkodás ment volna, tényleg megszűnt volna a Haladás. Nem így történt, és ezt kicsit én mint szombathelyi különlegesség, különbség tartom számon. Túlélte a Hali az első év sokkját, tette az a pár elkötelezett ember a dolgát, és szerencsére voltak bevethető játékosaink, és nem borult össze az utánpótlásképzés.

Ezt követte egy újabb szerencse. Megjelentek az Illés Béláék. Persze, tudom, hogy először Fehérváron próbálkoztak, de a mi szerencsénk, hogy Szombathelyre vették az irányt, itt pedig három ember csak meggyőzte őket, hogy érdemes itt “letelepedniük”.

A tabula rasa (tiszta lappal indulás), a Béláék idejövetele, az önkormányzat felelősségvállalása együtt jelentették az új időszámítás kezdetét a Haladásnál.

Nagyon kicsi volt a valószínűsége e hármas együttállásnak.

Most már mindenki természetesnek fogja fel, és nem gondolunk bele, mekkora szerencse ért bennünket. Hány meg hány város és mennyi szurkoló cserélne velünk? Közelünkből Sopron és Veszprém, akikhez – sajnos – úgy tűnik csatlakozik Zalaegerszeg is.

Lehet szidni az önkormányzatot, de rengetegen irigykednek a Haladásra, mert hatalmas stabilitást ad az önkori jelenléte. Egyrészről eleve adva van a költségvetés fele, másrészről pedig nem lehet olyan ostobaságot csinálni, ami a klub létét veszélyeztetné. Legalább tucatszor mondták nekem más csapatok vezetői, hogy könnyű a Haladásnak, mert az önkormányzat a klub mellett áll. Arról nem is beszélve, hogy az önkormányzat nem csak a pénzt jelenti, hanem a spórolás lehetőségét is, példának említve a sportolói önkormányzati lakásokat, de ami ennél még egyértelműbb: nem kellett az Akadémiának önálló oktatási intézményt alapítani, az önkormányzat megoldotta. (Köszönet a pedagógusok türelméért – már csak a pálya tőszomszédságában élők nyugalmát kellene megoldani.)

Azt kell mondanom – bár volt bennen aggódás 2010 őszén -, hogy a mostani vezetés is prioritásként kezeli a Halit.

Illés Béláék (amely többes szám a Kóbor Lacit, a Halmai Gabit, a személyükhöz kötödő embereket jelenti) jelenléte pedig azért főnyeremény, mert nem csak egy Akadémiát alapítottak Szombathelyen, nem csak egy jó szakembert és szakmai programot hoztak magukkal, hanem a saját pénzüket adják a Haladás működésébe.

SOHA ennyi pénzt magánszemélyek még nem adtak a Haladásnak.

Pedig higgyétek el, sokakkal beszéltem anno, és sem azok, akik a Haladásról lehúztak pár bőrt, sem azok, akiknek lett volna rá pénzük, nem akartak semmit sem tenni. A Béláéknak ezért csak köszönet jár. Úgy szoktam fogalmazni, hogy mindenki számára érhető legyen: a gyerekeik szájától veszik el, amit a Haladásnak adnak. Ezt azért mindenkinek figyelembe kellene vennie.

Mi a helyzet most?

A gazdasági helyzet egyrészt odavágott a Béláék üzletének is (árbevétel csökkenés), másrészről tovább nehezítette a szombathelyi önkormányzat egyébként sem rózsás helyzetét (költségvetési bevételek csökkenése). Mindezek ellenére az elmúlt 2 évben mindenki tette a dolgát. (Nem akarom a kistulajdonosokat megsérteni azzal, hogy őket nem emlegetem, de itt fontos megjegyeznem, hogy a kistulajdonosok is mindig betették, ami számukra elő volt írva, sőt még többet is.)

Az önkormányzat részéről az is egy kész csoda lesz, ha tud ugyanannyit adni, mint tavaly, és szerintem a Béláék is így vannak ezzel.

Egy játékos játékjogának értékesítése, főleg ha az összeg 150 millió, azt jelenti, hogy a Haladás nyugodtan befejezi a 2011/12-es bajnokságot (természetesen nem esünk ki), és nyugodtan belevághatunk a következő bajnokságba.

Ez azért is fontos, mert végre jó lenne, ha az MLSZ nem fantom-bundázókat üldöztetne a hatóságokkal, hanem tenné a dolgát, azaz nem engedne valós költségvetés nélkül indulni csapatokat az NB1-ben! Sőt, ha olvassák soraimat, van egy operatív javaslatom: minden hónapban nullás igazolást kérjenek be a kluboktól, és aki ennek nem tesz eleget, attól naponta vonjanak le három pontot.

Egy év alatt rend lenne, igaz, kb 10 csapattal indulna el a következő szezon.

És most jön a lényeg: oké, hogy nem a tabella első helyeiért harcolunk, azonban az biztos, hogy a Haladás a Kiskokó eladása nélkül is képes anyagilag is az NB1-ben maradni. (Már csak azért is, mert nem szabadna elégetni a befolyó pénzt, hanem tartalékolni kell belőle, ezért is jó ötlet, hogy euróban jöjjön az utalás – ki tudja 3 vagy 6 hónap múlva, mi lesz a forint/euró árfolyam.) Egy vagy kettő játékos igazolására van most is pénz, igaz, akkor nincs edzőtábor, és nyáron már igazolni nem fogunk tudni.

Egyébként nem milliárdok kellenének, hogy megcélozzuk a dobogót, hanem 150 millió forinttal több költségvetési pénz. Egy forinttal nem kellene több. Emlékeztetnék mindenki arra, hogy amikor a Falco bajnok lett, akkor sem a Falconak volt a legnagyobb költségvetése, sőt, inkább a középmezőnyben voltunk. Az idei évről nem is beszélve. El fog jönni annak is az ideje, amikor ez a plusz 150 millió forint is a klub rendelkezésére fog állni. De hangsúlyozom: plusz 150 millió. Tehát kell hozzá továbbra is az önkormányzat, a Béláék és a kistulajdonosok költségvetési befizetése.

Addig is a játékosok becsüljék meg, hogy itt játszhatnak, mert ha csúszásokkal is, de mindig megkapják a fizetésüket, és szolgálják ki a szurkolókat. Ne legyen zabszem a seggükben tavasszal, mert kiesni úgy sem fogunk, tehát tegyék oda magukat minden meccsen, az Artner Tomi úgyis támadófocit fog velük játszatni (ahogy az Aczél Zoli is tette). És fontos, hogy tartsák észben (a blogot olvasó játékosok kedvéért: tartsátok észben), hogy egy szombathelyi edzőt még a szombathelyi játékosok sem tudnak megbuktatni, nemhogy a befogadottak. 🙂

A városvezetés pedig szerezze már meg végre a MÁV-ingatlanokat, hátha kapunk mi is stadionépítésre pénzt az államtól. Ha nem az elkövetkező egy-két évben, majd utána. De addig is – most amikor bármiről lehet törvényt alkotni a parlamentben – egy ingyenes vagyonjuttatást le lehetne zongorázni. Adok hozzá kottát szívesen. 😉

Idegesítő hírek a frontról

/Czeglédy Gyula önéletrajzi írásából részlet/

Közben találkoztam magyar katonákkal is, sőt közvetlen a frontrólérkező tüzér hadnaggyal, akiben még frissen éltek a doni kitelepülésének minden élménye, közben tőle tudtam meg a következőket.
Na mennyire is vagyunk a fronton? Mi újság ottan, hogy élnek a katonák, van e napi harc? stb…
Végtelenül lesújtó mozdulattal, szinte egybevetve elátkozva, azaz elveszettnek vélte az egész vérveszteségét, nem találja meg az értelmét miért kellett idevezényelni majd fél millió magyart, akiket egyben végpusztulásra predesztináltak…
Hogy-hogy? Ilyen pesszimisztikus a véleményed, és folytatja. Képzeld el, nekem mint tüzér parancsnoknak engedélyt kell kérnem a felettes hatóságoktól arra, hogy szükség esetén ágyúval egy lövést is lőhessek.
Hiába látom a védekezésnek a szükségességét, nem szabad lőni, csak ha arra felhatalmazást kapok, lőszer hiányában teljes a takarékosság… így tétlenségre vagyunk teljesen, utalva, ki vagyunk szolgáltatva az ellenség kényének, kedvének… Nagyon furcsállónak találtam a hdgy. ezen mondanivalóját, hiszen még békés viszonyok közt se várok arra, amikor az ellenfél engem támad, na most előbb megkérdezem a bíróságot, mit szól hozzá, védekezhetem, lőhetek, vagy mi a csuda!… Na ha így állunk a fronton, ez a harci helyzet, ez egymagában bizonyító tény, nincs mit itt keresni, azonnal haza kell indulni…
Nekem sem volt még a háborúról fronti élményem… amiért is teljesen meglepett ez az intézkedés.
Na aztán… folytatja a hdgy, majd egy km-re van egy kis öt-hat főből álló, védelemre berendezett kis magyar egység, a nagy hézagon, amit nem tudunk lezárni, akkor jön át az orosz, amikor akar…

Rossz lóra tettünk fel ismét…
Aztán nem is említve a hiányos öltözetet. Itt van december, a télnek a közepe felé tartunk… borzalmas a hideg, főleg a széllel, hózivatarral vegyesített jégkristályoknak borzalmas fájdalma, a télnek a fagya a hiányos ruházaton át fúj, de átfúj az emberi bőrön is, húson, csontos fagyokat okoz, nincsen téli felszerelés, ha őrségbe kell lenni, akkor egymásról cibálják le azt a pár téli gúnyát, báránybőrbekecset, szőrcsizmát, amivel kibírják az egy órás figyelő őrséget…
Már említettem, az orosz hidegben a bőrbakancs mit sem ér, mínusz húsz foknál a bőr elveszti védelmi, szigetelő szerepét, a láb csonttá fagy benne, csak a szőrcsizmák, a valenkik tudnak ellenállni ennek a hidegnek, semmi más, vagy vastag köteg pokrócdarabok, erősen felkötözve.
Ugyanez a jelenség fenn áll az ágyuknál, a puskáknál használt olajokra is. A mi olajunk, amit használunk az ágyuknál, puskáknál már tíz fok alatt dermednek, majd ugyanúgy mint a víz megfagy, a zárószerkezetek nem működnek, sem az ágyú, sem a puska zárvázlatát kinyitni nem lehet, nincsen fagyálló olajunk….
Szegény baka a sarkával rúgja meg a puskájának a záródugattyúját, amikor szomorúan tapasztalja na ez sem megy, lövésre alkalmatlan, tűz melegénél kell a fagytól megszabaditani. De aztán ami szintén igen nagy baj, hogy a fegyvereket, főleg azoknak egy nagy részét pár lövés után el kell dobni, mert a tölténykivonójuk eltörik… nem rántja ki a hüvelyt a csőből, valami acél dróttal kell elölről a csövön keresztül ütögetni, ha enged az erőszaknak jó, ha nem félre kell dobni.
Nekem az volt a gyanúm, mivel azt mondta a hdgy, hogy legtöbb puskánál ez a baj, tehát nem minden puskának volt hüvelykivonó törése, tán már idehaza a gyártásnál igyekeztek olyan anyagból csinálni ezt a kis alkatrészt, ne lehessen sokáig öldöklésre használni… ki tudja?….
Ekkor már voltak gyári titkos szabotáló megmozdulások… tán ezeknek az aknamunkájuk volt sikeres…
Na, és hogy állunk a koszttal? Van-e elegendő kalóriadús táplálkozás, hiszen a hideg több kalóriát követel, mint a nyár…?
Erre is megadta a választ a hdgy, majd magad is tapasztalhatod, akár hová mész, nem igen találsz egy tehenet, még enyvnek sem jó, disznó meg muzeális értéknek számit, a tyúk, liba, récetojás, liszt, cukor, szóval élelem az a civil lakósság körében teljesen ismeretlen, borzalmas nagy kínnal és bajjal erős jegyrendszerrel igyekeznek annyit adni, hogy az életre kevés, a halálra sok….
Itt nem találsz az istállókban hízó marhákat, disznókat, mint nálunk a falvakban… üres a csür, az istálló… a kamra, a hombár, a padlás. Hát hová lett az élelem? Kérdem és a hdgy-tól.
Amikor a háború megkezdődött, azaz amint a németek betették a lábukat

az oroszhonba, falvakból, városokból azonnal a teheneket, lovakat, disznókat, saját lábukon hajtva, a kétlábúkat vasúton szállítottak, s minden gabonát, olajat, benzint… szóval maga az orosz hatóság kirabolta saját lakóinak az összes élelmi, üzemi, gyári, ipari készletét és azt elszállította az Urálon túlra, esetleg Moszkváig. Így bizony a német katonaságnak az élelmi készletét messzi hátországból kellett nagyon nagy fáradsággal, veszteséggel, csapatához elszállítani. Itt hiába írta ki a német kommandó az orosz falu bírójának, adjanak húsz tehenet, ötven disznót, húsz mázsa lisztet, itt csak kopárság, nyomor volt a jellemző az orosz falvakra.
Ez az orosz intézkedés egymagában óriási csapás volt a németekre, de vele együtt a magyar csapatokra is, itt nem talált az ember karicsáló tyúkokat, gágogó libákat az udvaron…

A hátország üres

Hiába voltak a hatalmas német magazinok, mert voltak, magam is voltam egypárban, amikor felvételezni jártam valamelyikbe, bizony ott roskadozott tonnaszám a szalámik, sonkák, hada… de kérem nincsen utánpótlás, hamarosan elfogy, honnan lesz ismét megtöltve az üres magazin. Itt pedig a tél kezdődik majd szeptemberben és tart majd májusig…
Itt nem talált a katona a szekrényekben meleg bundákat, téli öltözetet, ami volt azt a nép hordta, egy pufajka, vattás nadrág, szőrcsizma, kecske sapka, és nincs tovább, még fehérneműben sem lehetett turkálni, ma a testen, tán majd ha tetvesedik akkor majd kimossa az alsóneműt… minek?
És milyen a közhangulat? Hogyan viseli a legénység ezt az állapotot? Na és a tisztek? A vezérkar?
Nyomasztó a legénység hangulata, a nagy nyomor és a reménytelen jövő, az rossz reklám, amit nagy hangszórókkal közvetítenek a Don túloldaláról, „magyarok ne harcoljatok, nincs értelme a vérontásnak, megfagytok az orosz télben, harckocsikkal fogunk palacsintává préselni… stb. naponta, főleg éjjel működnek ezek a borzalmas erős hangerővel ordítozó orosz hangszórók, valósággal pánikot keltenek a bakákban, érzik a pusztulásuknak bűzét már előre. A tél hidege kikészíti őket… a koszt… rengeteg a konzerv, a német pempős tubusos marmaládék, hiányzik a szalonna, a csülök, a hazai igazi koszt. Szívesen otthagynák a frontnak minden zugát, ha mód lenne rá.
A tisztek igyekeznek némi lelket önteni a fagyos legénységbe, megcsillantják előttük az esetleges győzelemnek nagy mámorát… a tisztek még tudják magukat ellátni, főleg a nagy vezérkar… még-még fényes bálokat is rendeznek, „dísz atilla ruhában”

A nő is nő, nőstény, akik egy kis jóért szívesen lefekszik, ágyasa lesz a kenyérnek, a pezsgőnek, a szép ruhának, amit a tisztek ilyenkor az áldozat oltárára dobnak Így bizony el is felejtik, hogy már ácsolják a Don túlsó felén az akasztófájukat ,nem hallják meg a szekercék csapkodását, mit lehet és ahol lehet az értékeket halomszámra raktározzák, hogy alkalomadtán sajátjuknak mondhassák…
Mintha halotti torukat ülnék, saját tetemük felett rivaldáznak, tán így akarják magukat is, azaz magukból is elriasztani a félelemnek szomorú eljövetelét, úgy vannak, mint az az ember, aki éjjel a vaksötétben fütyörészve megy, pedig nagyon fél, a fütty csak a félelem eloszlatására jó, de továbbra is félelemmel szedegeti a lábát az út porában…
Egyébként hová mész? Kérdi a hdgy. Egy századdal megyek a hetedik hadosztályhoz, a Donhoz. Hogyan? Kérdi a hdgy… gyalog… hogyan mennék… válaszoltam vissza. Na téged sem irigyellek, nagyon vigyázz és főleg jegyezd meg, nem érdemes hősi halottnak lenni…
És te hová tartasz? Háromheti szabadságra megyek haza B.pestre, várom a szabadságos vonatot, nagyon boldog vagyok, ezzel kezet fogtunk és „katona szerencsét” kívánva erősen megmarkoltuk egymás kezét, elbúcsúztunk.
Ez a hét is jól kezdődik, mondtam magamban, mint ahogyan a cigány is mondta amikor hétfőn akasztani vitték…
Katona vagyok, parancs az parancs, mit is tehetnék?
Tán még nem is voltam annyira tapasztalt… megszökni? De hová? Az előttem levő kálváriának minden stációját végig csinálom, ésszel okosan.

Lúzer Jobbik

Mai nap találós kérdése: mit csinál egy Jobbik szervezet elnöke, ha a gaz szocik irodájához akar sajtótájékoztatót szervezni, és meg akarja tudni, hogy vajon nyitva van-e az az iroda?

Azt, hogy mi erre a párt útmutatása, nem tudjuk, de az biztos, hogy a szombathelyi Jobbik szervezet elnöke, Balassa Péter úgy szerzett információt erről a nagyon kevesek által tudott titokról, hogy felhívta a szombathelyi MSZP egyik vezetőjét, Gyebrovszki Jánost, és megkérdezte.

Amikor Gyebró visszakérdezett, hogy ugyan, Péterkém, csak nem akarsz belépni hozzánk, ez a lúzer elnök zavarában elhadarta, hogy jönnének hozzánk sajtótájékoztatót tartani, de nem tudja, van-e nálunk délelőtt ügyfélfogadás.

Balu, én is megnyugtatlak, nyitva van az irodánk délelőtt 10 órakor is, várunk Benneteket nagy szeretettel. Igaz, mi nem ügyfélfogadásnak hívjuk, de ha például az ingyenes jogsegélyszolgálatunkat szeretnéd igénybe venni, lehet, hogy Ipkovich Gyuri vagy én is a segítségedre sietünk.

… Atyaég, és még ezek akarják az országot vezetni…

Mindenhol ilyen ökrökből áll ez a párt, vagy vannak azért értelmesebb tagjai is?

Azt meg csak zárójelesen jegyzem meg, hogy remélem, nem a szombathelyi MSZP pártiroda előtt tartandó sajtótájékoztató az a nagy ötlet, amit kitalált kínjában a megyei és a szombathelyi Jobbik vezetés, amivel be akarnak kerülni a médiába… Értem én, hogy szar dolog lehet azzal szembesülni, hogy a Wass Albert szobornál tervezett megemlékezésre nem tudnak 5 embernél többet megszervezni “tömegnek” …

http://westindex.hu/kozelet/botranytol-tart-a-jobbik-szombathelyi-elnoke

… de azért nem sok észre vall, hogy a Jobbik beviszi az MSZP irodájába a sajtót.

A mai naptól az országgyűlési képviselők beszállnak a lakosság törlesztőrészleteinek fizetésébe

Van egy jó hírem a szombathelyieknek: akiknek januártól még több lesz a törlesztőrészletük a parlament mai döntései miatt a forint további durva gyengülése következtében, azok törlesztéseibe Ágh Péter és Puskás Tivadar belefizet a következő évtől.

Akit érdekel, annak megadom a telefonszámaikat, hogy a részleteket egyeztethesse velük.

Az országgyűlési képviselők a lakosság szolgálatába állnak.

Mi az abszurd?

Az MLSZ levon a Haladástól 11 pontot, így nem ő, hanem a Siófok jut fel az nb1-be. Majd a Siófok pár játékosa megbundáz egy csomó meccset, később ketten belekeverik az edzőjüket is. Közben az MLSZ erővel leigazolja magának a Haladás edzőjét 2 héttel a bajnokság indulása előtt, aki helyett rosszul választ a klub a nagy kapkodásban új trénert. A csapatot megmenti a kieséstől a bajnokság közben érkező korábbi siófoki edző. Akit aztán a bundabotrány kitörésekor az MLSZ feljelentése alapján indult nyomozás részeként letartóztatnak. A Fővárosi Biróság szabadlábra helyezi, a klubja és a szurkolók kitartanak mellette. Biztos, ami biztos: az MLSZ fegyelmi eljárás nélkül felfüggeszti, nehogy továbbra is edző maradjon.
Magyarország. Én így szeretlek…

Játszhatjuk így is …

Aczél Zolit azzal gyanúsítja a Központi Nyomozó Ügyészség, hogy mint a labdarúgócsapat edzője annak megfelelően állította össze a Siófok csapatát a Honvéd elleni Magyar Kupa elődöntő visszavágón, hogy legalább két góllal elveszítsék a mérkőzést.

Aczél Zoli azt állítja, hogy a legjobb felállásban álltak ki a Honvéd ellen.

Ez a csapat volt a kezdő tizenegy: Szalma Sütő Tusori Magasföldi Ivancsics Andruskó Kanta Bojtor Horváth G. Roni Hegedűs

Most az ügyészségen a sor: nevezzék meg azt a kezdő tizenegyet, amely csapat biztosan nem kapott volna ki legalább két góllal!

Hajrá!

Miután megkapjuk a T. Ügyészségtől a top11-et, nincs más hátra, mint indítványozzuk igazságügyi szakértő kirendelését annak megállapítására, vajon az ügyészségi vagy az edzői kezdőcsapat szerepelt volna jobban a Honvéd ellen.

Amennyiben mind az igazságügyi szakértő, mind a bíróság az ügyészségnek ad majd igazat, kíváncsi leszek hány magyar edző fog arra vállalkozni a jövőben, hogy ügyvéd nélkül üljön le a kispadra.

Igaz, rövidre is lehet zárni ezt az egészet: ügyészségi határozat nélkül ne lehessen kezdő tizenegyet jelölni. Vagy inkább hagyjuk a fenébe ezt az egész bajnokságosdit: mondja meg Valaki, ki lesz a bajnok, oszt’ jó napot.

(Más példával elmondva: Az ügyészég azt állítja, hogy az 50-es táblánál lényegesen gyorsabban mentünk, mint  a megengedett sebesség. Mi azt állítjuk, hogy ez nem igaz, mi pontosan 50 km/órával közlekedtünk. Az ügyészség sajtótájékoztatót tart, hogy bizony-bizony, ezek a bűnözők nagyon gyorsan mentek, lényegesen gyorsabban, mint 50 km/óra, de nem csak most egyszer, hanem vagy százszor is, tehát újabb látványos letartóztatásokat láthat majd a Tisztelt Nagyérdemű…)  Azonban az ügyészég nem mondja meg, szerinte mennyivel haladtunk. Így aztán nem tudunk mi ellen védekezni. Mondja meg az ügyészség, hogy 87 km/órával száguldoztunk, és ezért bizony sok évnyi börtön jár! Ha bemondja a tutit a kedves ügyészség, már csak egy igazságügyi szakértőt kell keríteni, és kiderül, kinek az állítása van közelebb az igazsághoz.)

valaki már megint hazudik…

mondhatnám, hogy a rohadt életbe, mondhatnám, hogy a faszom már megint, de az eszem megáll…

csütörtökön a közgyűlésen megkérdezem a városvezetést, hogy tudják-e, hogy ez egyik nagy szombathelyi  cégben (ott nem mondtam cégnevet, de most megteszem: az Epcos) szombathelyieknek mondanak fel

mondtak mindent: ez nem is így van, csak létszámstop van, hogy “csak” azoknak szűnik meg a munkája, akiknek határozott idejű szerződése van…

a lófaszt!

határozatlan idejű szerződéssel évek óta dolgozó szombathelyieknek mondanak fel rendes felmondással! szép karácsonyuk lesz, az már biztos…

gratulálok mindenkinek, aki sunnyogott  a témában!

frissítve 9:33

beszéltem a munkaügyi központtal, nem jelentett be nekik az Epcos csoportos létszámleépítést

ezt kötelező lenne megtenniük, ha 30 fő fölött rúgnak ki embereket egy megyében 30 napon belül

eddig kb 12 emberről tudok

elhiszem, hogy ha a munkaügyi központ sem tudta, akkor a városvezetés sem tudta, de könyörgöm, azonnal egyeztetni kellene a céggel!